A magyar emberek különbözőek az emberek más országok és nemzetiségek

Ugyanebben helyzetekben az emberek különböző országokból, különböző nemzetiségű különböző módon viselkednek. Nagyon gyakran a kulturális különbségeket nem okozott a megértés hiánya és a negatív hozzáállás (és általában a kölcsönös).

Egy séta a nyaralás. Magyar North. Photo XX század elején.
Magyar általában kevésbé van értelme a személyes tulajdon és ezért sértik a valaki másnak a tulajdonát, ahol könnyebben, mint a nyugati országokban. Ebből magatartás, amely a nyugati nemzetek tűnik túl ismerős. Magyar tud fogni valaki másnak a ruhákat, kérni, ahol megkapták azt a fajta dolog, hogy mennyit fizetett. Az angol (de nem az amerikaiak!) Van egy teljes tabu, kivehető, kivéve a közeli barátok.

Amerikai dokkmunkás, 1909.

Amerikaiak is hajlamosak a megszokás. Ha bekapcsolja a repülőgépen egy közeli helyen az amerikai, és ő azonnal elkezdi Önt ismerős kifejezések, megkérdezte: „Nos, mit Egyesült Államok?”, Hogy kifejezze az intim részleteit a közelmúltban válás, dob vacsorára kínálnak hitelt felvenni és viszlát még ölelés. Ez nem azt jelenti, hogy a következő napon képes lesz emlékezni a nevét. Ez a nemzet, amely a legstabilabb forma az emberi kölcsönhatás felületes ismerős.

Az izraeliek is, nem tudom a jelentését félénk. Izraeli beszélgetést indíthat a buszon egy teljesen ismeretlen ember, és kérdéseket feltenni, mint a „Hová fut és mennyi pénzt keres Tényleg Akkor miért is nem ment ???”.

Magyarul beszélő dobni rá egy pillantást, majd vigyük; Angol nyelvű népek tekinthető rohangál elől, mert úgy néznek rá többé. Arabok még hosszabb néz. Izraeliek már régóta használják, hogy vizsgálja meg közelről, aki felkeltette a kíváncsiságukat; ez nem tekinthető rossz modor, sőt, ha nem nézte, amit a megjelenés minden barátainak, akkor tekinthető nyegleség. Eközben a magyar hosszú pillantást tekinthető erkölcstelen. Magyar kijelölt röviden - a tisztelet jele. Angol nyelvű népek, ezzel szemben sokkal nagyobb, mint az érték közvetlen és hosszú távú szemléletet, amelyhez társul az önbizalom, az önbecsülés és a közvetlenség. Magyar inkább betartják a szabályokat a fegyelem, önuralom, szerénység. Japán emberek általában kerülik a szemkontaktust - semmilyen körülmények között.

Japánban ez nagyon fontos képesség, hogy gyengéd, figyelmes, kedves, engedékeny, és gondoskodó. Ez néha vezethet. Például, az emberek utaznak a lift a többi utast. Valóban lágy és gyengéd ember kell hagynia minden más előre; de ez nem jó, és kérni másokat, hogy menjen előre, hiszen minden teketória nélkül.

A japánok mindig udvarias, akkor is, ha nem azt jelentette, hogy legyen udvarias. Japán kultúra kell tekinteni a nem-verbális, de amikor az automatikus udvariasság sokkal megfogalmazni. Például, amikor leülsz enni, akkor nem csak elkezd enni, akkor először meg kell, hogy állapítsa meg hangosan, hogy a használni kívánt feltéve, ha a vendéglátás. Meg kell kiejteni minden helyzetben. Még ha jön egy barát, két étteremben, a szakács nem hallja meg egyértelműen, és minden megtérül. Hasonlóképpen, nem lehet csak úgy felkelni, és kimenni nyugodtan az asztalon. Meg kell mondani: „Mivel ez volt elragadóan finom!” - akkor is, ha ez nem így van. Ha jön az irodában, akkor elnézést a behatolás, akkor is, ha ott kérésére a tulajdonosok. A „Sumimasen” - a japán változata „Sajnálom” (valójában ez a szó szerinti fordítása a „Nincs megbocsátás”) használunk minden lépésnél. Néha helyettesíti az egyszerű üdvözlés. A látogató belép az üres pékség, kiabálni: „Sumimasen!”, Mintha bocsánatot, amiért nem olyan felháborító cselekmény indoklás. Sőt, azt akarja mondani, hogy „Hé, van valaki?!” - és a subtext tartja eladó felháborító magatartás, amely nincs a helyén.
Nemrégiben a „Sumimasen” kezdték használni még ahelyett, hogy „köszönöm”, mert egyszer embert zavar téged, akkor nagyon sajnálom ezt, és nagyon hálás. Japán szót hallasz százszor egy nap, a valódi érték szinte törlődnek, ezért amikor a kellemetlenséget szeretné, de nem kötelessége, hogy bocsánatot kérjen, egy nagyon más kifejezés jelentése: „Csak azt nem találja a szavakat, hogy kifejezze sajnálatát” .

Párizsiak skrediny huszadik század.

A francia, különösen a párizsiak is hihetetlenül durva, és nem véletlen, hiszen a képviselői más nemzetiségű, és teljesen tudatosan. Francia öröm durva teljesen idegen számukra az embereket. Mivel gyakran előfordul cseréjét sértések barátok között, de nem sok kárt a kapcsolatukat. Angliában, ha sértegetni valakit, ez egy sértés az egész élet, és a francia okozhatnak egymásnak szörnyű sértéseket, és másnap úgy viselkedni, mintha semmi sem történt volna. Ugyanakkor a francia szigorúan tartsa be a megfelelő etikett és nézni, hogy bizonyos dolgok semmilyen esetben sem az emberekkel. Nem szokás, hogy a férfiak fésű az utcán, és egy nő smink javítani. Még a legmelegebb napján a francia sétál az utcán, ne távolítsa el a kabát. Az egyetlen kivétel - a szent emberek a francia eljárás kiürítése a húgyhólyag. A francia hagyja magát vizelni bárhol, ne habozzon mások.

Az izraeliek próbálják megtanítani a gyermekeknek a jó modor, de. A dolog jellegű. Izraeliek nagyon gyorsan elveszti türelmét. Ezen túlmenően, a napi harc a túlélésért, ahogyan általában dobni.

Különbségek a szövege a szavak udvariasság nagyon nagy. Ha a japánok azt mondják valami ilyesmit: „Tud az ablakot úgy tűnt, hogy nyitva van?”, És az angol: „Te nem tudta megnyitni az ablakot?”, Magyar mondjuk: „Nyisd ki az ablakot, kérem.” Német modor hagy sok kívánnivalót: nem várnak bocsánatkérést, ha nyomja a járdán, valószínűleg akkor számíthat egy megsemmisítő pillantást megjelenítésénél azonos önzés és gondatlanság a választott útvonalon. De még ha lök, jössz gyalog, így utálkozós látvány és hívja hülye halott tacskó, kezelési formája mindig udvarias - a „te”, hogy foglalkozzon a különböző lenne a német megbocsáthatatlan durvaság.

Ha a németek nem tetszik valami, ők a leginkább egyértelmű módon kapsz megérteni. Míg az angol ilyen esetben a végén egy könnyű verbális sparring, a németek várnak tőled pontos és egyértelmű magyarázatot a szándékai használatával szót a szó szoros értelmében. A németek azt mondják, amit gondolnak, „Nem tudom, hogy mennyi az idő?” - „Tudom.”

Japán egész életükben arra tanítják, hogy megértsük egymást, szavak nélkül. Ez azt jelenti, hogy nem kell semmilyen kifejezést. Mert a japán nők sokkal rosszabb átadni vagy szándékos magabiztos, mint a csúnya, a japán nyelv nem is kell az egyenértékű a szót. Ugyanilyen rossz embernek nevezett „legerősebb”.
Preferences ritkán szavakkal kifejezni, hogy mindenki a Japánban, hogy egy kicsit gondolatolvasó. Ez zavarhoz vezethet. Például, ha valaki úgy tűnhet, hogy szeretne menekülni, miközben valójában azt szeretné, hogy maradjon, stb
A lényege a hallgatólagos egyetértés van a „orosiku”. Ez azt jelenti: „Tudod, mit szeretnék csinálni rájöttem, hogy megértette, hogy mit akarok csinálni Szóval teljesen támaszkodnak, és remélem, hogy te magad is hogy ezt az ügyet véget, ahogy én azt szeretném, ha .. csinálni. és köszönöm, amit megértett, és megállapodott abban, hogy az a baj, hogy teljesítse a vágyam. "

Angol őszinte beszélgetés gyakorlatilag képtelen, így ők találták hihetetlen számos jól ismert metaforák euphemisms segít elkerülni viták különböző „csúszós” kérdésekre, és banalitásokat célja, hogy fenntartsa a beszélgetést, vagy eltussolni saját szívesen mond semmit speciális azon vagy bármilyen más ügy. Ezek közhelyek angol hívás pejoratively francia „közhely”. Sok klisék az angol olyan gyakoriak, hogy nem is mondja ki a teljes. Különösen jól ismert meteorológiai klisék, hogy soha nem fejezzük beszélő vége előtt „gonosz szél.” (. „Ez nem fog nekünk jó”), „nem eső.” ( „Egy igazi felhőszakadás”), „minden felhő menny. "(". pontosan ezüst „). Sokat jelent intonáció, amellyel kell mondani ezt vagy azt a kifejezést, az egyik legfontosabb eleme az angol beszélgetés - irónia és szavak értelme, a másik az eredeti értéket.

Amerikai kérdésre válaszolva. „Hogy van?” - válasz: "Rendben!". És mosolyog, még akkor is, ha csak kapott egy felmondást a munkából. Japán mosolyogva mondja a halála szeretett lánya - és nem azért, mert annyira szívtelen. Bizonyos kultúrákban, egy mosoly - olyasmi, mint egy pajzs, védi a falra: „Nem azt kérem, hogy az együttérzést, tudok megbirkózni a baj magad.” Ezek a népek magyar hírében mogorva és kíméletlen ember megy zsibbad, és unalmas, mert nem mosolyog olyan gyakran, mint ők. Ugyanakkor a magyar hinni, hogy „nevetés minden ok nélkül - jel bolond.” Miért ábrázolják a móka, ha nem szórakozik?

A különböző kultúrák, van-e különbség az, hogy milyen közel kell lennie a társa, és milyen gyakran szabad megérinteni azt a hívás alatt. Több mint egy élmény Puerto Rico-iak, ül egy étteremben asztalra, érintkeznek egymással 180 óránként, a francia - 110, Angol - soha (nem szeretik megérinteni egymást, és nagyon szívesen használja gesztusok). Magyar valószínűleg valahol középen között Puerto Ricó-i és a francia.
Magyar elrendezve, hogy a beszélgetőpartner közelebb van, mint például az angol nyelvű népek, de több mint spanyolok között. Magyar tűnik, hogy a britek és az amerikaiak állandóan zárva őket, és - hogy a magyar állandóan sürgette őket.

A magyar személy azonos nemű tarthat kezében, az angol nyelvű - minden esetben: mások úgy gondolják, hogy a homoszexuálisok. De a magyar fiatalok különböző nemű kezét, amikor szerelmes. Az angol nyelvű népek egy gesztus, semmi beszél. Ennek eredményeként Magyarország a benyomást keltheti, hogy a brit vagy az amerikaiak - az emberek szexuális szabadosság, és ez utóbbi azt gondolhatja, hogy a magyar szinte kivétel nélkül a homoszexuálisok.

Az alapvető különbség az, hogy a képviselők a különböző nemzetek, hogy végig a tömegen. Magyar nem szereti, ha idegenek érintse a kezüket, mert jobban szeretik, hogy a törzs, míg az angol nyelvű népek úgy ez a viselkedés durva és kizárják az emberi kéz, hogy a magyar tekinthető a határ rossz modor.

Mindezek a kulturális különbségek vezetnek a kölcsönös félreértések és negatív hozzáállás. Általában a nyugatiak úgy vélik, hogy a magyar másokkal viselkednek ismerős, minden teketória nélkül, mint egy család, és a magyar - amely a nyugat-európaiak úgy viselkednek, mint az idegenek, sőt rokonok. Mindkettő egyformán rossz. A francia úgy vélik brit kicsinyes, durva, nevetséges és egyáltalán nem tudja, hogyan kell öltözni. Németek, franciák is figyelembe kell venni, hogy lényegesen alacsonyabb kultúra. Szerint a brit, a francia túl ingerlékeny németek - szervezett, de túl komoly, és általában minden megfélemlítés; Olaszok túl érzelmes, spanyolok kegyetlen az állatokkal, magyarul is komor, és az összes keleti népek - érthetetlen és veszélyes. És így tovább.
forrás